Hoffmann, Müller, Schneider, Schmidt, Baumann, Mayer.....legjobb barátainkat, egykori osztálytársakat, a szomszédot vagy a főnököt hívják így. Német nevük van, de mi sem természetesebb számunkra itt, Magyarországon. Nem foglalkozunk vele, honnan származnak, miért nem Kovácsok, Kisek, Nagyok, Kaszások ők, ahogy az rendes magyarhoz illik. Őket is ugyanúgy "rendes" magyarnak tekintjük és ez jól van így. De azért egyszer gondoljunk bele, miért is van az, hogy ennyi német nevű ismerős vesz minket körül.
Nem is svábok a svábok
De nem ám! Ugyan az első németajkú telepesek Württembergből, vagyis svábföldről érkeztek, de a most itt élők nagy többsége teljesen máshonnan. Ám amint az már lenni szokott, a köznyelv rájuk ragasztotta az elsőként érkezettek megnevezését, így aki németként élt és mozgott, mindenki "sváb" lett és az is maradt.
Hogy mennyire nem újkeletű a gazdasági népvándorlás, ennek legjobb példái a magyarországi németek, akik több hullámban érkeztek a Dunán Magyarországra. Oka mindannyiszor a munkaerőhiány volt.
A középkorban leginkább szerzetesek, lovagok érkeztek, hogy a kereszténység pozitív mivoltára vegyenek rá minket, majd kézművesek, kereskedők, hogy mi is becsatlakozzunk az iparosodás áldásos folyamatába. A 18. században a török utáni ürességben volt igazán szükség munkaerőre, így akkor állami noszogatásra, szervezetten jöttek igen sokan Bajorországból, Pfalzból, Hessenből, de Ausztriából is. Ők már egyáltalán nem a valódi értelemben vett svábok voltak, és mivel ennyiféle helyről igyekeztek hozzánk, nyelvjárásuk is meglehetősen keverékre sikeredett.
Kumoring! vagyis Guten Morgen!
Hát igen, sokan mondják, hogy a svábok nem is németül beszélnek, hanem svábul. Hogy miért, álljon itt néhány példa donauschwab dialektusban és németül: te Kukruc - der Mais, keiszten - gestern, te Sunge - der Schinken, koánet - gar nichts, ti Nocht - die Nacht.
De ettől eltérőek - tán még izgalmasabbak - lehetnek Magyarország más tájain a németnek hangzó szavak. (Mondatokat már nem is merek ide leírni.)
Érdekes módon, a magyarországi németek nem hazánk teljes területén telepedtek meg. Legtöbben és legintenzívebben Baranyában találhatóak, itt nem egy falu teljes mértékben svábokból áll. Jellemző még jelenlétük Tolna és Bács-Kiskun megyében illetve szórványosan Budapest környékén.
Szívesen látott vendégek
Mint látjuk, gazdasági okból történő népvándorlás jelenleg is van.
A mai magyarországi összlakosság 2,5%-át kitevő, vagyis igen jelentős számú németség hazai megjelenése és ittléte mégis példamutató lehet mindenkinek, azoknak is, akik szerint mindenki aki más, csakis rossz lehet.
A németajkúak számtalan szokásukkal, a magyartól merőben eltérő nyelvükkel és igen erős hagyományaikkal "Hospes"-nek, vagyis vendégnek számítottak Magyarországon. A magyarok örömmel látták őket, bár sokuk korántsem kívánt asszimilálódni; a mai napig találunk baranyai falvakban Oma-kat, akik nem beszélnek magyarul és ezt büszkén vállalják. Nem egy fiatal sváb ismerősöm házasodik inkább szintén svábokkal, talán tudat alatt. Szorgalmuk, takarékos életmódjuk, becsületességük, erkölcsösségük, óvatosságuk szimpatikussá tette őket és senki nem kívánta, hogy menjenek oda vissza ahonnan jöttek - kivéve természetesen a II. világháború után a politikusokat, akik kollektív bűnbakként kitelepítették a magyarországi németség jelentős részét.
Azt hiszem, az akkori magyarok jó érzékkel ismerték fel, hogy a németek betelepítésével mi is nyerünk, és nemcsak gazdaságilag, hanem lelkiekben, a saját magunk jobbítása, az elfogadás által. Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak - tőlünk függ minek tekintjük a hozzánk érkezőket.
Érdekes oldalak a témában:
https://www.facebook.com/ungarndeutsch.lernen/
https://www.facebook.com/Pekeskifli-146708872024427/?fref=ts
https://www.facebook.com/LenauHaus/timeline
https://www.facebook.com/deutschebuehneungarn/timeline
https://www.facebook.com/gju.mnfk/
